Portfolio

Jakabosné Sindulár Marianna

Hivatásomul a pedagógiai pályát választottam. 7 éves, a tankönyvekre, az olvasásra és mindenekfelett az én drága tanító nénimre rácsodálkozó kislány voltam, amikor megfogalmazódott bennem, majd szavakba öntetett:
tanítani szeretnék, ha nagy leszek

Az álomból valóság lett, végigtanultam eddigi életem. Az otthon, a babákat tanító kislányból, céltudatos, tanulni vágyó, másoknak segíteni akaró felnőtt lett. Lépésről–lépésre sajátítottam el a pedagógiai hivatás különböző szintjeit.

Sokféle gyereket tanítottam, s a tapasztalat azt a véleményt alakította ki bennem, hogy nem biztos, hogy az a dicsőség, amikor az-egyébként jó képességekkel rendelkező gyereket a kitűnő, vagy a példás jelzővel illetünk az értékeléskor.

Azt sokkal nagyobb eredménynek tartom, ha valamilyen részképességzavarral küzdő tanulót, az egyéni differenciálás és bánásmód módszerével, az aprólékosság és fokozatosság eszközével, az erre specializálódott tanítási, fejlesztési repertoárral a probléma meglétéhez képest a legmagasabb szintre juttatom.

A Benedek Elek Óvóképző Főiskolát és a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanítói szakát egy időben végeztem nappali tagozaton, melyeket 1996-ban fejeztem be.

Ezután rövid ideig Budapesten A VI.kerületben működő OVI-SULI pedagógusa voltam. Itt kezdtem el érdeklődni a tanulási és részképességzavarral küzdő gyerekek iránt.

Az első között voltam, akik magától Meixner Ildikótól tanulhatták meg az ő olvasás és írás tanítási módszerét.1997-ben végeztem el tehát Meixner Ildikó diszlexia, diszgráfia prevenció-korrekciós akkreditált tanfolyamát.

A Meixner-módszer elsajátítása további inspirációt adott, gondolatokat ébresztett, új kihívásokat teremtett és az ELTE Bölcsésztudományi Karára repített.2003-ban korrektív és preventív pedagógiai pszichológiából pedagógus szakvizsgát szereztem. Itt többek között Porkolábné Dr. Balogh Katalin tanított meg a fejlesztés lényegére.

Időközben munkám is specializálódott: Budapesten, a Németvölgyi Általános Iskola logopédiai osztályában kezdtem dolgozni. Osztályfőnök voltam és matematikát tanítottam, valamint SNI-s gyerekek fejlesztését láttam el.

2010-ben újabb fordulat következett: a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karán, gyógypedagógia, tanulásban akadályozottak pedagógiája szakon kezdtem meg tanulmányimat.

Volt bennem egy emberkép, amelyet magamban tudatosan alakítottam ki, amely alapján azokhoz a gyerekekhez közelítek, akiknek fejlődéséért felelősséggel tartozom. Ebbe az emberképbe valamennyi gyerek beletartozik nemtől, életkortól, bőrszíntől, vallástól,”épségtől” vagy „fogyatékosságtól” függetlenül. Azt gondoltam, hogy az emberekről, gyerekekről nem tanulható könyvből, nem reprodukálható ismeret. Mégis, ha valahol hát ezen az egyetemen olyan tudás birtokába jutottam, amely biztos hátteret adott ahhoz, hogy jó gyógypedagógus legyek.

Itt megtanítottak többek között arra, hogy ezen a pályán fáradhatatlannak, innovatívnak, igen empatikusnak, jól motiváltnak kell lennem.

Feladatomnak tekintem, hogy a szorongó, önbizalmukat vesztett gyerekeket biztatással, elért eredményeik hangsúlyozásával, felszabadultabbá, nyíltabbá, befogadóbbá tegyem.

Innovatív szeretnék maradni, célom, hogy az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar mesterképzésében részt vegyek.

25
891 views